“Apró családi vállalkozásunk Dél-Szlovákia legmelegebb és napfényben leggazdagabb részén, Kürt községhez tartozó, többnyire délnyugati fekvésű dombjain található. Családi kézműves pincészetünk célja, hogy fejet hajtva a természet és őseinktől átvett örökség előtt, megpróbáljuk a termőhely valós értékeit palackba zárva átnyújtani az igényes borkedvelők számára.”

Így fogalmazzák meg küldetésüket a Kasnyik testvérek, Gábor és Tamás, akik 2004 óta gazdálkodnak birtokukon, munkálkodnak a kürti bor újjászületése érdekében. Tamással Altschach László készített villámyinterjút.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA


TH: Mit jelent Neked az, hogy természetes bor?

KT: A nagy borászok úgy mondják: a bor a szőlőben terem. Mi nemcsak mondjuk ezt, csináljuk is. Mellőzzük a kemikáliákat, a szőlőt és a borokat is természetközeli módon gondozzuk, készítjük. Minden lehetséges beavatkozást leginkább mellőzni igyekszünk, hogy minél tisztábban mutathassuk meg a szőlőt és a termőhely adottságait. Nagyon leegyszerűsítve: ha én borász vagyok és Kürtön készítem a boromat, azt szeretném, hogy az kürti legyen, és ne nyúljunk bele technológiával, a bor mutassa meg a helyi karaktert.

TH: Mit jelent számodra Kürt? Mitől különleges ez a táj?

KT: Különlegessége abban rejlik, hogy ide születtem, születtünk. Mi itt vagyunk otthon. Amit ad nekünk ez a föld, Kürt, nekünk az a természetes, azért szeretjük. Amit én Kürtből a boron keresztül szeretek, érzek, az a kürti ásványosság és a bor vastagsága. Mivel gyerekkorunkban itt nőttünk fel, nekünk a bor íze a szülőföldünk ízét jelenti. Kürt talán messzebb van a fővárosoktól, talán kicsit lassabban fejlődött, de éppen emiatt tisztábbnak őrződött meg. Amit mi meg szeretnénk mutatni, az sorrendben a termőhely, a pince és végül a borász. A dél-szlovák borrégió más termőhelyeit leginkább a dunamelléki homokos, kavicsos talaj határozza meg.  Kürt a szó szoros értelmében is „kilóg” ebből a sorból, hiszen a Garam hátság a majdhogynem síkságból emelkedik ki. Az itteni bor ízét is meghatározza ez: teltsége, vastagsága, szép savgerince mögött ott az agyag, a mésztartalom.

TH: Mekkora területen, milyen fajtákkal foglalkoztok és milyen borok készülnek ebből?

KT: Évente mintegy 24 000 palackot készítünk. Saját 2.5 hektárunk mellett másik 3.5 hektárról vásárolunk olyan partnerektôl, akik több éve nekünk termelnek úgy, ahogy mi megkérjük őket. Széles fajtaösszetétellel dolgozunk, korábban, az 1980-as években jellemző volt, hogy mindenből egy kicsit kell ültetni, a szülőktől származó területek is ilyenek. Megtartjuk ezt az örökséget, de fejlesztjük, tisztítjuk is, így foglalkozunk ma összesen 14 fajtával.

Zászlós boraink az olaszrizling, a zöldveltelini, a kékfrankos, és a  szentlőrinci. Emellett még ott a kékoportó, a dunaj, a fehér világfajták, a sauvignon blanc, a chardonnay, ahogy az itt megmutatkozik, és a többi fajtabor.

TH: Mik a terveitek a jövőre nézve?

KT: Hát ez nehéz ügy. Talán jó úton haladunk. Olyan bort készíteni, ami kürtinek mondható, amely mögé be tudunk állni egyenes derékkal, gerinccel. Kürtöt felhelyezni arra a felső polcra, ahová való. Tudni kell, hogy az itteni 300 hektáron termelt bor zöme kiskárpáti borászoknál végzi. Célunk az, hogy mind többen vegyék a bátorságot az itteni szőlőt itt palackba töltve értékesíteni. Vissza szeretnénk adni a a kürtieknek a hitet, ha nem is példát, de utat akarunk mutani. Ez ösztönöz minket Gábor öcsémmel.

Elérhetőség: kasnyikwine.sk

kep_Kasnyik3